Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TAIJI

2011.09.03

TAIJI

A Taiji ("legfőbb princípium, óriás határ") a kínai kozmológia és természetfilozófia egyik alapfogalma. Az i. e. I. évezred második felében Taiji mint a dolgok sötétje, a világegyetem kiindulópontja jelenik meg. Más forrásokban a Taiji szüli a két elsődleges formát (a yin és a yang erőket), amelyek a négy (másodlagos) formát (az erős és a gyenge yin-t, az erős és a gyenge yang-ot) hozzák létre, amelyek azután létrehozzák a nyolc guat (az eget, a levegőt, a tüzet, a mennydörgést, a szelet, a vizet, a hegyet és a földet) (bagua). A Taiji már az ég és a föld szétválása előtt is létezett, amikor az eredendő életerő (éter) kevert (kaotikus) állapotban volt, és egységes volt, vagyis "hatalmas princípium, hatalmas egység" (tai yi). A Taiji kifejtése és interpretálása a filozófus Zhu Xi (1130-1200) műveiben tetőzött. Eszerint a Taiji a kozmogóniai folyamat kezdőpontja, amely az egész világmindenséget, benne az embert is létrehozta. Grafikus ábrázolása igen elterjedt. Gyakorta a nyolc trigrammal együtt védő, oltalmazó célt szolgáló talizmánképek részét alkotta.

T'ai Chi


 

Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/taiji.html