Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koan

2011.09.03

Koan

A fogalom a zenből származik. Szellemi feladat, amelyet a mester tanítványának állít, hogy azt felkészítse útjára a szatori felé. Eredetileg a koan (kín. kungan) „nyilvános közleményt” jelentett és egy igazságügyi eset volt. A zenben ez lehet egy fogalmazás egy szútrából, vagy egy szabályból (kairitsu), egy zen-béli megtapasztalás leírása (teisho), egy epizód a mester életéből, egy mondo, stb. Mind azt a célt szolgálják, hogy a tanítványt egy magasabb igazságra figyelmeztessék.
Gyakran ez egy anekdota az életből, vagy éppen egy dialógus. Némelyik zen-irányzatban a koan tradicionális mondásokból áll, melyekre a tanítványnak egy bizonyos módon válaszolnia kell. Azonban a koant sohasem lehet megválaszolni az intellektus által; megoldásához szükséges a felfogás más síkjaira való ugrás. A koan azt a célt szolgálja, hogy a tanítványt megfosszák gondolkodásától és érvelési képességétől (katto). A racionális gondolkodás totális kimerültségéhez vezet (shisei), hogy egy spontán felismerési reakció áttörését tegye lehetővé. Ezáltal döbbenhet rá, hogy megkülönböztető tudása teljesen képtelen a lét alapvető problémájának felismerésére. Ezekben a helyzetekben a tanítványnak szüksége van egy tapasztalt mester vezetésére, mivel könnyen lehetséges, hogy ilyen gyakorlatok mellett tudata teljesen összezavarodik. Már a X. században alkalmazták a zenben a koanokat a tudat iskoláztatására. Körülbelül 1700 koan létezik, melyek közül azonban a japán mesterek csak 5-600-at használnak. Ezen koanok legtöbbje gyűjteményekben került összefoglalásra (Mumonkan, Hekigan roku, Denko roku, Rinzai roku, Shoyo roku, stb.). Egy koanban a tanítvány mesterének a dokusanban saját megoldását demonstrálhatja spontán módon, hallomásra való hivatkozás nélkül. Azt a szót, vagy kifejezést, ami a koan megoldása, watónak hívják. Úgymond a koan „poénja”.

 

(Forrás: http://www.aranyhegy.com/koan.php)